Karate do


 

  "A Karate célja nem a gyôzelem, hanem a gyakorlatok tökéletesítése és a jellem fejlesztése!"
Funakoshi Gichin

 

A Karate-do, ahogy erre a Funakoshi mestertôl származó idézet is felhívja a figyelmet több, mint sport, több mint egyszeru test mozgás. Ez egy életmód, egy szemlélet, tulajdonképpen egy, a harcmuvészeten keresztül gyakorolt szellemi út.

Erre utal, hogy kihangsúlyozzuk: Karate-Do. A 'Do' pedig azt jelenti: Út, pontosabban az az út, amit az ember az élete során "bejár". Ahogy gondolkodik és ahogy ez a gondolkodás a cselekvéseiben megnyilvánul. Aki Karate-Do-t gyakorol, annak megnyilvánulásaiban a Karate-Do alapelveit - jellem, tisztelet, szorgalom, önuralom, akarat - kell minél jobban érvényesítenie. Így a gyakorlás nemcsak az edzôteremben végzett munkát jelenti, hanem hatnia kell az élet minden területére is. A test edzése és a jellem formálása összefügg. A rendszeres, fegyelmezett gyakorlás javítja a koncentráló képességet, az odafigyelést, a kitartást, így a karatéka a munkában, a tanulásban, jobb eredményeket érhet el. "Akiben rend van az rendet hoz létre maga körül" - mondta Konfuciusz. Minél inkább megvalósítja valaki ezeket az alapelveket, annál inkább fog hatni a környezetére is. A 'Do' jelent még módszert is, azt a módot, ahogy maga a Karate-Do hat. Kara-Te, szó szerint üres kéznek fordítható, és természetesen utal arra, hogy ez egy fegyvertelen küzdômuvészet. Az elsô írásjegy a "Kara" az "Üresség" az a kifejezés, ami a Zen-Buddhizmus legfontosabb fogalma. Azt jelenti "Üresnek" lenni, elôítéletektôl mentesen úgy tekinteni a dolgokra, "ahogy vannak", képesnek lenni "kiüresedni", megszabadulni a sokszor rossz beidegzôdésektôl, mindig készenállni új ismeretek befogadására, más nézôpotokból megvizsgálni ugyanazt a problémát. A Karate-Do esetében ez a fajta üresség az eszköztelenségre is utal; ahhoz, hogy a Karate-Do-t gyakoroljuk, az elôbb említett alapelveket érvényre juttassuk nincs szükségünk semmire, nem kell semmilyen különleges képesség, semmilyen speciális dolog, csak saját magunk. A fegyverhasználat, átvitt értelemben bármilyen eszközhasználat, vagy képesség kihangsúlyozása, függôség kialakulását eredményezheti. Így ez a fajta üresség az egyensúly, a harmónia megteremtésének a módszere lehet.

A Karate-Do azonban nemcsak egyfajta elvont elméleti filozofálgatás, hanem egy olyan testedzés is, ami lehetôvé teszi, hogy a rugalmasságunkat, gyorsaságunkat, erônket, állóképességünket, vagyis mindazt, ami a modern értelembe vett egészséghez tartozik megörizzük, sôt fejlesszük. Az elôbb említett elvek csak a rendszeres, kitartó gyakorlás során válnak élôvé. A gyakorlás legfontosabb formája a Kata. A régi idôkben a karatésok az edzéseken csak Katát gyakoroltak és a makiwara segítségével tökéletesítették technikáikat. A Katák összefoglalják a Karate mozgásanyagát, gyakorlásuk során lehet elsajátítani a helyes Kime-t, a ritmust, a különbözô irányú mozgásokat, fordulásokat, kombinációkat, a megfelelô lélegzést. A Katák egy, az évszázadok során kicsiszolt, jól felépített rendszert alkotnak, ami mesterek generációinak a valódi élet-halál harcban szerzett tapasztalatait összegzi. A karatéka elôször az alapkatákat (Heian katák) tanulja meg, majd ahogy elôrehalad a Karatéban, úgy ismerkedik meg az egyre magasabb szintu tudást igénylô Katákkal. (pl. Jitte) Minden Katában van legalább egy kimelkedôen fontos elem - pl. állások, légzés, egyensúly, - amit az adott Kata végrehajtásával a karatéka gyakorolhat, ami azt jelenti: minden Kata egyformán fontos része a Karate-Do-nak. A megismert formagyakorlatokat a Heian Shodan-tól kezdve a magasabb szintu Katákig állandóan ismételni kell, hiszen csak így lehet egyre pontosabban végrehajtani a Katákat és egyre jobban elsajátítani az állásokat, légzést, csípômozgást, kombinációkat, vagyis mindazokat az elemeket, melyek az eredményes küzdelemhez fontosak.

A Katákban elôforduló egyes karate technikák - ütések, védések, rugások -, kiemelt gyakorlására szolgál a Kihon, hatékonyságuk lemérésére a makiwara, és alkalmazhatóságukat a különbözô tipusú Kumite-kben, valamint a Kata-értelmezésekben lehet megtapasztalni. A Gohon és a Sambon Kumite egy-egy támadó és védô technika begyakorlását jelenti, a Kihon-Ippon, a Jiyu-Ippon és a Jiyu-Kumite-ben a távolságot, az idôzítést, és a kontrolt is lehet tökéletesíteni. A Karate-Do a küzdelemben az ellenfél egy technikával történô harcképtelenné tételét hirdeti, ezért minden Kumite célja az Ippon értéku találat elérése, az edzôteremben természetesen szigorú kontrollal. Ami a Katákban a maximális összpontosítással, Kiae-val végrehajtott technika, az a Kumite-ben az Ippon. A Kata, a Kihon, és a Kumite gyakorlása alkotja a Karate-Do gyakorlati részét.

A tanítványoknak a Karate-Do gyakorlásában való elôrejutásukat a mestereik vizsgákon mérik le, és tudásukat különbözô színü övekkel jelzik, ezenkívül a haladók versenyeken vehetnek részt. Funakoshi mester összeegyeztethetetlennek tartotta a Karate-Do szellemiségét a modern nyugati mintájú versenyzéssel, azonban halála után tanítványai Karate-versenyek szervezésével a Karate részévé tették sportot, a versenyzést. A versenyek lehetôséget teremtenek arra, hogy a karatésok egyéni és csapat Kata-ban és Ippon-Shobu-Kumite-ben összemérjék tudásukat, és adott esetben a különbözô bemutatókkal együtt népszerusíthetik a Karatét. A Karate, mindemellett hatékony önvédelem is. Egyrészt a rendszeres gyakorlással elért önuralom, és önbizalom lehetôvé teszi, hogy a karatés elkerülje az összecsapást, de ha megtámadják, akkor a begyakorolt technikákkal képes megvédeni önmagát.

Összefoglalva: A Karate-Do olyan harcmuvészet, amely lehetôvé teszi, hogy a rendszeres gyakorlás révén, mind a szellemileg, mind a fizikailag teljesebb emberekké váljunk.

 

 

A Kihon

Az ütés-, rúgás és védéstechnikák hasonlóak az egyes stílusokban, azonban elnevezésükben mégis sokszor különböznek (természetesen kivitelezési különbségek is szép számmal vannak). A technikák a korábban vázolt alapelvekhez igazodnak, és a biomechanikai ismeretek bovülésével és a versenyszabályok adta lehetoségek figyelembe vételével fejlodnek, csiszolódnak.

A gyakorlatban surubben alkalmazottak az egyenes vonalú kéztechnikák, ez a viszonylagosan nagyobb távolság miatt a gyorsaság szempontjából a "legrövidebb úttal" magyarázható. Minden kéztechnikánál különösen fontos a kéz és a csípo rotációja, valamint a segíto kéz ( hiki-te ) szerepe, munkája. Fontosak az állások és az irányított feszülés az izommunkában. Védekezésnél lényeges a védekezésre kiválasztott testrész megfelelo felületének az alkalmazása a távolság miatt.

Az állások a különbözo céloknak megfeleloen más-más távolság esetén alkalmazhatók, más és más irányban biztosítják a stabilitást. A különbözo állásokban elsosorban a lábak belso oldali izmainak jut a fo szerep, ezáltal biztosítva az eros, önmagában is stabil állást. Az egyes állásokból egy másik állásba, vagy az egyik helyzetbol a másikba a különbözo lépéstechnikák, lépésfajták alkalmazásával juthatunk. A lépéstechnikák japán elnevezése az unsoku .

" Karate ni sente nashi " - A karatéban nincs elsoként támadás. Ezt az elvet igazolja minden kata elso mozdulata is, ami védomozdulat. Azonban a védés legyen olyan hatásos, hogy megakadályozza a támadót az újabb támadások indításában!

A rúgásoknál szintén törekedni kell a meroleges találati szögre. Ennek biztosítása a megfelelo elokészítéstol is függ. A hatásosság miatt fontos, hogy a súlypont a támasztó láb elott legyen és a tartó láb komoly szerepet kapjon a rúgás pillanatában.

A rúgások egy része ostorcsapásszeruen kerül végrehajtásra, de minden rúgás után fontos a lábfej visszahúzása ( hiki-ashi ) és a zanshin .

A rúgások is sokat fejlodtek, és jelentos eltérések lehetnek a kihon és a kumite közben végrehajtott rúgásoknál az elokészítés és a rúgások irányvezetése között.

A kihon fontos eszköz a kime gyakorlásához, de a helyes technikai végrehajtással az idozítést és a helyes távolságot is fejleszthetjük. Természetesen kiválóan alkalmas az általános kondicionális képességek fejlesztésére is (ero, gyorsaság, állóképesség, stb.).


 

A kata

Hivatalosan 25 katát gyakorolnak jelenleg a Japán Karate Szövetségnél. Ebbol 15 a shotokan kataként nyilvántarott formagyakorlat. Ezeket tartotta elsodlegesen fontosnak Funakoshi mester. Azt mondta, hogy ezek alapos ismeretével, rendszeres gyakorlásával a kata által biztosított képességek, ismeretek megszerezhetok és megtarthatók, a karate-do elsajátítható, míg a további 10 kata gyakorlásának, rendszerességét egyéni feladatul hagyta, és azoknál az alkalmazási szempontokat tartotta fontosnak.

A kata során az alaptechnikák ismeretén túl elotérbe kerül az egyes technikák sorozatban történo végrehajtása, a mozdulatok közötti átmenetek, a különbözo irányokban történo végrehajtás, a ritmus, a mozdulatok és a katák értelmezése. Megjelennek a lassú mozdulatok, melyek végrehajtása különösen nehéz, tekintettel arra, hogy a gyors mozdulatokhoz hasonlóan térben ugyanúgy történik a mozgás. Hangsúlyozottan fontos szerepet kap a tartóláb és használata.

Természetesen fontos a légzés is, mely itt a különbözo technikák váltogatásával új feladatot jelent. A többségében 60 és 90 másodperc hosszúságú formagyakorlatok speciális állóképességet kívánnak, ez szintén jól kiegészíti a kumite versenyek ezirányú követelményeit.

A kata versenyek megtartották az eredeti elveket. A selejtezokben zászlózás van, tehát tulajdonképpen "páros küzdelem", egyenes kieséssel. A fenti elv miatt vigaszági lehetoség nincs. A selejtezokben shitei (kötelezo) és sentei (eloírt körbol választható) katák vannak. A döntoben tokui (szabadon választható) kata és pontozásos elbírálás van.


 

A kumite

A karate valódi lényege az alkalmazás anélkül, hogy a kihon és a kata fontosságát kétségbevonnánk. A küzdelem különbözo fokozatain keresztül jutunk el a szabadstílusú küzdelemig ( jiyu kumite ). A kötött küzdelmek egyeztetett formái ( yakusoku kumite ) fokozatosan vezetnek a valódi harc tanulása felé. A gohon kumite az egyes támadások és azok védései végrehajtására tanít. Segít a távolság tanulásában, de külön feladat a védés és az ellentámadás. A kihon ippon kumite már csak egy támadásra és annak védésére helyezi a hangsúlyt. Itt viszont már lényeges, hogy a korrekt állásban végrehajtott védekezés után rögtön következzen az ellentámadás. A védekezéskor különbözo irányokban léphetünk el és a védés-ellentámadáskor szempont a csípomunka is. A támadás utáni védekezésre, és az abból való ellentámadásra oktat a kaeshi ippon kumite .

Több egymás utáni támadás védésére és annak begyakorlására szolgál az okuri ippon kumite . A jiyu ippon kumite már szabadabbá teszi a támadást. Mindenki önállóan választja meg a távolságot, mint ahogy a támadás indítását is. A tetszoleges védés után azonnali ellentámadást kell a védonek végrehajtania. Kiemelt fontosságú a gyakorlat befejezése, kívánalom a jó zanshin. A támadás fajtája még kötött, de a reakció mikéntje nem.

A kumite egyéb formái még az alkalmazott kumite ( oyo kumite ), a kyogi kumite és a shiai kumite . Edzésen alkalmazzák a szabályok nélküli küzdést is, ahol egészen addig mehet a küzdelem, amíg valaki a földre kerül, azonban természetesen itt is fontos az egészség megóvása, a sérülés elkerülése. Természetesen a kötött formájú kumite gyakorlatokat is sokféleképpen végre lehet hajtani, és így szélesíteni gyakorlati értékeiket.

A kumite versenyek elsosorban ippon-shobu szabályok szerint folynak, egyenes kieséses rendszerben lebonyolítva. A versenykeet abszolút kategóriában (súlycsoport nélkül, más elnevezéssel open kategória) rendezik, súly- és testmérettol függetlenül küzdenek egymással a versenyzok, és ezáltal is életszerubbé válnak a küzdelmek.

Az esetleges fizikai hátrányokat ügyességgel, gyorsasággal, technikai tudással, és nem utolsósorban jobb pszichikai felkészüléssel, küzdoszellemmel, küzdeni tudással kell kiegyenlíteni. Aki egyszer kikapott, az már nem mérkozhet tovább. Ettol orizte meg életszeruségét mind a mai napig, és ennek az eredménye, hogy egyre népszerubb lett a sanbon-shobu versenyszabály is. Aki nem szereti annyira a megismételhetetlen kihívásokat, aki nem bánja, hogy ha hibázott is, de azért még tovább küzdhessen, aki szereti egy kicsit könnyebben venni a feladatokat, az igazán ragaszkodik a három pontos lebonyolítási formákhoz. Lehet ugyan, hogy o is kap - akár sorozatosan - találatokat, de egészen a hatodik fél pontig lesz esélye a javításra, a tovább küzdésre. Akár a végso gyozelemre. Ez sok versenyzonek ma már szimpatikusabb és követhetobb utat jelent. Ma már keményen meg kell küzdeni azért, hogy az elv fennmaradjon, hogy a hagyományok tovább éljenek, még egy olyan kérdésben is, amelyben évszázadokig egyszeru volt a válasz, nem maradt kétség a megoldásban.